aug 30, 2011 Posted by Perjés István

A magatartás iskolája

Márai finom érzékenységgel így ír az emberi életet tápláló igényről: „Az igény, mely városokat épített, más volt. Az igény megszólaltatta a költőket, akik egyedül ültek egy szobában, de tudták, hogy valahol él az emberi fajzat és várja a szavukat. Vésőt és kalapácsot adott a kőfaragók kezébe, akik aztán, százötven-kétszáz éven át, felépítették a... read more

aug 28, 2011 Posted by Perjés István

Út a sorstörténet színpadához

A Tengeróceán Baricco keltette hullámverésében ladikozva egyszerre azon kapom magam, hogy kitisztul az ég: „Amikor a végzet útja végre megnyílik és tisztán látható, nyomai világosak, iránya biztos. Végtelenül hosszú az idő, míg megérkezel. De közeledsz. Szeretnéd, ha soha nem érne véget. Az út. A mozdulat, ahogy felajánlkozol a sorsnak. A feszültség. Eloszlott minden... read more

aug 27, 2011 Posted by Perjés István

Hamvak árnyéka

Márai szerint a műveltség élmény, s állandó, mint a napsütés. Könnyebb napokon lubickolhatsz a napod fénytengerében, alkonytájt már a csontjaidban is érzed, ahogy akár egy gondosan épített napelemben, úgy kel új életre benned a delelő tikkadás, s törik, hullik ezer lelki darabra, színre szét életed prizmáján a tűz, egy sóhajtásnyi pillanatra. Vigyázni kell e fényt... read more

aug 2, 2011 Posted by Perjés István

A húr, ha pattan

Lábunkat megvetni tulajdon életünkben igazán sosem remélhetjük, ha elmaszatoljuk egymásban a gyermekkori álmok örök városát. Már csak azért is – s innen Rakovszky Zsuzsát idézem meg –, mert azt jól „(…) tudjuk, hogy az álom nemcsak idő és tér börtönfalain által közlekedik akadálytalanul, hanem különböző személyeket is képes egyetlen lénnyé egybeolvasztani,... read more

Júl 30, 2011 Posted by Perjés István

A szélhárfa dallamai

Te mondd, mit csinál a szél, amikor nem fúj? A szél mindig fúj, sebességét méter per szekundumban mérik, vagy Beaufort-skálán. Mostanában ezt tanuljuk, de én sem nagyon vágom. Asszem, amikor alacsony nyomás keletkezik, felszáll. Ne kérdezd, hogy hova. Szerintem eltévedt és tanulmányozza a térképet hogyan, merre tovább. Alszik, mert már kitombolta magát. Bizonnyal... read more

Júl 29, 2011 Posted by Perjés István

Az idő őrzői

Amikor egy zűrzavaros kalanddal a háta mögött az ifjú Daniel segítséget és némi menedéket várva belép az iróniájáról hírhedt antikvárius ajtaján, meglepve figyel fel megmentője csöndes figyelmére. A magyarázat nem várat sokáig magára: „Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.” Zafón történetében egy könyv, A szél... read more

Júl 26, 2011 Posted by Perjés István

A féliglét cukormáza

„Az emberekkel az a fő probléma, hogy irányítani könnyű őket, kényszeríteni viszont majdhogynem lehetetlen” – fejtegeti Mulisch regényében az egyik menybéli, ezzel adva nyomatékot az égi akarat nem éppen habkönnyű érvényesülésének. Talán innen is van, hogy gyerekkorunk kiadós nyakleveseiből feleszmélve, az okos szavak magyarázatát jobbára mégis fejben tartjuk, s idővel... read more

dec 7, 2010 Posted by Perjés István

Álmoknak építői

„Azt gondolom: talán fény lakik az emberben, talán valami világosság, az embert talán nem a sötétség szülte, és a bizonyosság nem más, mint lágy fuvallat az ember bensejében, és az ember nem más, mint a benne lakó bizonyosság” – így mondatja ki közös reményünket főhősével José Luís Peixoto „Egyetlen pillantás nélkül” című álomszerű regényében. Tudom, hogy a... read more

nov 21, 2010 Posted by Perjés István

Karavellák hajósai

Az oktatás végtelennek tetsző tengereit szelő hajósoknak ugyan kedvezhetnek az égi szeszélyek, irányt mutathatnak a szeksztáns ismeretekből jelesre vizsgázott kapitányok, de a hullámok dallamára keringőző büszke karavellák is csak lélekvesztő menedékül szolgálhatnak, ha a kormánykerekeknél állók süketek maradnak a vizek titkára. Bruner, ha keresetlen szavakkal is, nem hagy... read more

nov 1, 2010 Posted by Perjés István

Ha majd a jognak asztalánál

A háború elkezdődött. Előre tudtuk, hisz szóltak hozzánk gyújtóhangú szónokok, megkongatták a végveszély harangjait, csukaszürke zubbonyokba öltöztették a helyettünk bátrakat. Csakhogy ezt a háborút most a jognak asztalánál ülve is szövegezik, paragrafusok forró viaszát ütve a néma hadparancsokra. Talán így van ez jól, a békéhez háborúkon át vezet az út, még az... read more