jan 14, 2017 Posted by Perjés István

A hűség lépcsője

Aki megízlelte a szabadságot, az felelősséget is kerít melléje. De ne kerteljünk, a nekünk rendelt felelősség nem egy azúros ég alatti pikniket idézve toppan be az életünkbe. Ahogy a belső szabadság elmélyül bennünk, úgy tágulnak a külső felelősségünk körei is, amennyire az ég felé, annyira a földre is visszaszólít a megértett élmény nemegyszer megrázó tudása. E... read more

okt 23, 2016 Posted by Perjés István

A mértékek ideje

Ha mérni és értékelni kell, vedd fontolóra, hogy a remény a jövő játékszere, idejében kell azt kicsavarni az óvatlanok kezéből. Ahogy a csillagász űrbe meredő távcsöveivel, úgy rajzolunk mi is finom adatokból távoli csillagködöket az élet kozmoszában. Emitt a már megtörténtet regisztráljuk, amott az eljövendőt jósoljuk, az élet egyik szegletében mérünk, a másikban... read more

Sze 2, 2016 Posted by Perjés István

A remény távírója

Christine Hoflehner postáskisasszonynak egy kincstári unalommal csordultig telített napon sürgönyt kopogott a monarchia távírója. A hír egy távoli világba szóló utazásra invitálta, ám ki vonhatná kétségbe, hogy huszonnyolc szolgálattal és kötelességgel pácolt esztendővel a hátunk mögött az efféle sürgönyök az igazi élet kezdetének avasodó reményét is képesek... read more

okt 2, 2013 Posted by Perjés István

Az áldozat pecsétje

Hogy miképpen veszti el a szem a világát, arról, ha valaki, hát Galilei mester tudna igazán mesélni. Átvirrasztott, gyertyafényes éjszakák, hajnali merengések, lelki kétségek, matematikai bizonyosságok – és a csillagok titkát kérdező ember kellett ahhoz, hogy a hétköznapi életet – lássuk be – cseppet sem izgató kérdésre, hogy is akkor mi kering hát itt mi körül, választ... read more

Sze 20, 2013 Posted by Perjés István

Az emlékek kútja

Esterházy Péter a kardozós változat negyvennegyedik oldalához elérkezve a következőkkel fogad: „Az Úr az életünket nem a nagy Eukleidesz axiómái alapján tervezte. Nem tudni, mikor egyenes a görbe, és mikor kajla a sík. Hogy a függőleges mikor vízszintes és viszont, az is csak akkor lesz világos, ha már zuhanunk. Elvileg zuhanhatunk lefelé a mennyekbe, de ez a ritkább... read more

aug 21, 2013 Posted by Perjés István

Az idomított élet

Lássuk, mire is gondolt Baricco hősnője, mikor végleg búcsút intett a múló hajnalnak. Nos, arra: „ hogy a dolgokkal való együttélésnek minden alkalommal az a vége, hogy az ember, mint könnyű kézzel felvitt festék hagyja rajtuk – emlékek formájában – bizonyos, a napsugarak által kifakulásra ítélt érzelmek színét”. Baricco három, sosemvolt hajnali találkozást... read more

aug 20, 2013 Posted by Perjés István

Pénzét ki megéri, jegyét ki megváltja

Vannak emberek, akiknek áruk van, s vannak mások, akiknek értékük. De kötözni való bolond az is, aki kétely nélkül hisz az iskolai kalkulusokban bemért ár-érték arányok igazában, vagy ami még ennél is csúfosabb, a befektetés és a nyereség pazar lüktetésében.Ilyen bolondokért pedig nem kell messzire szaladnunk, elég csak az iskolai élet tükrébe pillantanunk, hogy magunkat is... read more

nov 26, 2012 Posted by Perjés István

Az elsietett múlt

„A nevelés és sors ténylegesen nem egymás ellenfelei, hanem láthatatlan szövetségesei. A nevelés a sors irányítására szolgál, ami nem zárja ki, hogy kudarc a vége és legrosszabb esetben a jellem által befolyásolt sors végzetté merevedik” – emlékeztet Lánczi András szelíd derűvel megírt Sors-hagyatékában. Ami azt illeti, az ünnepelt gyerekkor elszalasztott neveléséhez... read more

nov 18, 2012 Posted by Perjés István

A remény vásznai

Történt pedig, hogy Plasson, a felkapott portréfestő egy napon összecsomagolt, s minden különösebb teketória nélkül a tengerhez utazott. Bár megrendelésekből sosem volt hiány, a népszerűségben fuldokló piktornak mégis betelt a pohár – s a sosem szűnő arcok helyett ezután a tengert kívánta viszontlátni a vásznán. Kívánta, erősen, de a tenger feladta neki a leckét, bujkált... read more

Sze 7, 2011 Posted by Perjés István

A varázslók órája

„Míg a kérdések mindig fiatalok maradnak, a válaszok rohanvást öregednek” – jegyzi meg találóan Kurt Marti. Ez volna a kulcsa, hogy míg a neked szegezett kérdések mindig időben érkeznek, addig válaszaidnak csak sietős távozásra futja? Ezért kezdődik hát kérdéssel minden találkozásunk, hogy aztán válaszunknak végül a búcsú kézjegye adjon méltóságot? Tudom, volna mód... read more