aug 30, 2011 Posted by Perjés István

A magatartás iskolája

Márai finom érzékenységgel így ír az emberi életet tápláló igényről: „Az igény, mely városokat épített, más volt. Az igény megszólaltatta a költőket, akik egyedül ültek egy szobában, de tudták, hogy valahol él az emberi fajzat és várja a szavukat. Vésőt és kalapácsot adott a kőfaragók kezébe, akik aztán, százötven-kétszáz éven át, felépítették a... read more

aug 28, 2011 Posted by Perjés István

Út a sorstörténet színpadához

A Tengeróceán Baricco keltette hullámverésében ladikozva egyszerre azon kapom magam, hogy kitisztul az ég: „Amikor a végzet útja végre megnyílik és tisztán látható, nyomai világosak, iránya biztos. Végtelenül hosszú az idő, míg megérkezel. De közeledsz. Szeretnéd, ha soha nem érne véget. Az út. A mozdulat, ahogy felajánlkozol a sorsnak. A feszültség. Eloszlott minden... read more

aug 27, 2011 Posted by Perjés István

Hamvak árnyéka

Márai szerint a műveltség élmény, s állandó, mint a napsütés. Könnyebb napokon lubickolhatsz a napod fénytengerében, alkonytájt már a csontjaidban is érzed, ahogy akár egy gondosan épített napelemben, úgy kel új életre benned a delelő tikkadás, s törik, hullik ezer lelki darabra, színre szét életed prizmáján a tűz, egy sóhajtásnyi pillanatra. Vigyázni kell e fényt... read more

aug 2, 2011 Posted by Perjés István

A húr, ha pattan

Lábunkat megvetni tulajdon életünkben igazán sosem remélhetjük, ha elmaszatoljuk egymásban a gyermekkori álmok örök városát. Már csak azért is – s innen Rakovszky Zsuzsát idézem meg –, mert azt jól „(…) tudjuk, hogy az álom nemcsak idő és tér börtönfalain által közlekedik akadálytalanul, hanem különböző személyeket is képes egyetlen lénnyé egybeolvasztani,... read more