aug 28, 2011
A Tengeróceán Baricco keltette hullámverésében ladikozva egyszerre azon kapom magam, hogy kitisztul az ég: „Amikor a végzet útja végre megnyílik és tisztán látható, nyomai világosak, iránya biztos. Végtelenül hosszú az idő, míg megérkezel. De közeledsz. Szeretnéd, ha soha nem érne véget. Az út. A mozdulat, ahogy felajánlkozol a sorsnak. A feszültség. Eloszlott minden...
read more
Út a sorstörténet színpadához
