search
top

A varázslók órája

„Míg a kérdések mindig fiatalok maradnak, a válaszok rohanvást öregednek” – jegyzi meg találóan Kurt Marti. Ez volna a kulcsa, hogy míg a neked szegezett kérdések mindig időben érkeznek, addig válaszaidnak csak sietős távozásra futja? Ezért kezdődik hát kérdéssel minden találkozásunk, hogy aztán válaszunknak végül a búcsú kézjegye adjon méltóságot? Tudom, volna mód kióvakodni e törvény emberi betűi alól, de ez mit sem változtat azon, hogy találkozol-e a rád váró kérdezővel. Mert ahhoz, hogy a múltad konok hallgatását megtörd, éppúgy szükséged van a kérdezőre, mint ahogy zajorkános jövődből is csak egy szerfelett pontos kérdés szűrheti ki a neked való sors sugárzó üzenetét. Talán ezért laknak az igazi kérdések az életidő falain kívül, s ezért válnak személyes kérdezőid is a sorsutadat kísérő jelzőtüzek halhatatlan őrzőivé. Ők, a halhatatlanok, kérdéseikkel életed percmutatóit oly fényes derűvel igazítják hozzá a végső harangütéshez, mint nagyanyáink tették ezt az ebédlő falán komótosan bandukoló ingaórákkal. Figyelj hát a kérdések kerek óráiban, és válaszolj emelt fővel, hisz ebben a pillanatban kondul meg az éppen múltba forduló jövő életed szerkezetében. Válaszolj, de ne az értelem párájában felpuhult szavak illékony leheletével, s ne is a vándorok zsákjában mindig ott lapuló vásárfiák olcsó portékáival. A kérdés órájában sosem lehetsz pontos, ha csak tetszetős mesékkel és messzi tájakról szerzett egzotikumokkal érkezel. A kérdésre, hogy egy órányira távolodva önmagadtól, mit is hagytál emlékül a kérdezőknek, csakis tetteid nyomainak tiszta kontúrjaival válaszolhatsz. S bár tetteid, akár hátrahagyott jelek a sorsút térképén, téged már nem követhetnek tovább, ne félj, mert így maradhatsz meg te is, hol egy kottában, hol egy széklábban, hol pedig a másik létezésében. Elvállalni ezt a jövőben lakó búcsút, félek, ez az egyik legnagyobb emberi vállalkozás. Mert a sorsod bár művedhez köt, ám mindig jön egy óra, a kérdések órája, amire a tegnapelőtt tetteivel nem már felelhetsz. S ha mégis vigaszra vágysz, érd be annyival, hogy a világ, amit felfedeztél, és ottjártadban velük megműveltél, onnantól többé már nem lesz kísértetek széljárta tanyája. Tudd, hogy ahol te jártál, ott lábnyomod őrzi majd életedet, tetteidből új művek születnek, s ahogy előtted, úgy mögötted is az emberi jelenlét őrlángjai lobognak. Várd hát az órát, mint iskolásként is vártad, mikor még a gyerekkor bűvös palástja óvott a műveletlen földeken. Emlékezz a korra, mikor tetterőd még csengőszóra ébredt, mikor a készülődés érlelte a belső kötelesség gyümölcseit, mikor még fogtak rajtad a kérdésekbe simuló próféciák. Őrizd meg jól a kérdezők emlékét, kérdéseik igéző varázslatát, ha már se nem a választ, se nem a művet nem őrizheted. Csakis a varázslatot. A kérdezők varázslatát. Mindörökké.


Comments are closed.

top